Kedves Cartársak!

Leírom, hát az én történetemet az Opel-szerelemről, hűségemről.
Az egész (az évszámok nem minden esetben lesznek pontosak) kb. 1993-ban kezdődött amikor is még abban az időben jelentek meg a külföldi csatornák, többek között a német (rtl, sat1, pro7, stb.) és ott láttam elöször az Opel Manta című filmet. Nem is szenteltem neki nagy figyelmet, mivel hát a német tudásom egyenlő szinte a nullával(azóta is :) ).
Videotéka: ott lettem figyelmes erre a filmre. Ugyan már akkor nézzem meg magyarul is, érthetően. Így már élvezhetőbb volt sokkal-persze nem oscar díjas a forgatókönyv, de hát itt nem is ez a lényeg. Szuper autókkal, csúcs spoileres mattig Mantával. Nekem egy ilyen kell(azóta is), ébredt fel bennem a gyerekkorból kamaszkorba elhalványult autótologatós FÉRFI ösztön! Nem sokára dolgozni is elkezdtem (1995), de egy autó vásárlására és fenntartására kevés voltam. Abban az években hihetetlen álom volt egy citromsárga Calibra-mindig epekedve néztem ki a munkahelyem ablakából, mivel a "nagy" főnököm fiának nem volt az. Azután meglett az első autóm (1998), a nagyapám 105-ös Skodája, amit rendesen pénzért vettem tőle, mielött azt hiszitek, hogy ingyé... Egy évig volt nálam, mivel a vételárát mégegyszer ráköltöttem az egy év alatt, mert annyiszor ment tönkre valami rajta, és a nagypapám sajnos akkor már nem volt olyan állapotban, hogy Ő szerelgesse. Egy év szünet és akkor jött az ezredforduló.
Akkoriban (hentes eladó vagyok) 60 ezer ft-ot kaptam. Nem volt rossz pénz, de nem is szorhattam két kézzel. Ebben az időszakban mivel még nem volt se kutyám se macskám, anyámnál éltem, így felelősség nélkül játszogattam én is a divatba jött tippmix-szel. Aztán egy kicsit komolyabban kezdtem vele foglalkozni(statisztikátat vezettem, több sportnapilapot olvasgattam, ki sérült, ki milyen formában van, stb.) és jobban jöttek az erdemények, annyira, hogy felbátorodtam, és nézegetni kezdtem az akkor még hetente, csütörtökönként megjelenő képes autóexpress-t. 2000 május 04. csüt: megveszem az újságot és mit látok: eladó Opel Manta 2.0 duplakarbis, 110 ló, írányár 299 ezer(6 havi átlag fizetés). Na mondom ezt megnyerem magamnak. Kiszámoltam, hogy 50 ezer forintot felrakva, 3 meccsel 255ezer forintot nyerhetek. Ma már biztos nem raknék fel egy teljes havi fizut... 1 meccs szombaton, 2 vasárnap. Megígértem a tesómnak(aki akkor még csak 14 éves volt), hogy ha bejön a szombati meccs eredménye, akkor vasárnap kiviszem a nyugatiba, mert mi állt ott akkor, na mi? Persze, a nagy Opel-vonat, ami körbejárta az egész kontinenst, több vagonnal a háta mögött, ahol mindenféle autó, és jövőbeli kütyük ki voltak állítva. Kíváncsi vagyok közületek mennyien voltak ott. Na, vasárnap. Persze mint a mesében-de ez most a valóság volt. Lejött a másik két meccs is, így telefon megragad, felhív, másnap tali Veszprémben. Haver elvisz, találka, lealkud, 250E kifizet, és széles vigyorral haza Budára!! Fasza kis gép volt, ráadásul úgy volt megcsinálva(nem tudom, hogy a többi dupla karbi is ilyen-e: arra emlékszem, hogy made in france volt ráírva-majd a szakik kioktatnak-, hogy a második karbi csak 2700-3000 környékén nyitott ki, és akkor mégegyszer seggbe rúgta az 1000kg-os kasztnit. Imádtam, élveztem és én voltam akkor a világon a legboldogabb.



2002 tele: akkor már a mostani feleségemmel éltem a II.kerületben és látom, hogy a kocsi sehol. Mi a f@sz?! Üvöltöttem fel és azóta sem láttam... Persze a rendörség ilyenkor semmit nem tesz. Kb. egy év múlva küldtek egy cetlit, hogy lezárják a nyomozást... 2003-ban megszületett az első fiam. Abban az időben nem az autó volt a legfontosabb, így nem is volt téma, de mikor 2004 nyarán jött a lányom is, akkor már gondolkodtam, hogy jobb lenne néha autóval szaladgálni, de a gyerekek miatt csakis 4, vagy 5 ajtós kocsi jöhet számításba. Megint képes autó express, meg autótréder, de persze ekkor már rég nem tippmixeltem és azóta sem. Kinéztem magamnak egy Ford Sierra XR4i-t, 2.5 V6 170 lóerő. Nem volt drága és 5ajtós volt. Amikor megláttam a következő számban egy Opel Kadett GSi 5 ajtós, 1.8NE, 115 LE... Na ez volt a Kadett-szerelem. Megvettem-úgy emlékszem, ezt 255E-ért. A Határ út benzinkútjánál találkoztunk. Ekkor sokat jártunk ki a barátommal illegálra, akinek egy 95-ös Ford RS 2000-ese volt-Ő vitt el ilyen helyekre, de ezután már én is tudtam menni velük bármikor. 2005 november 04. péntek, hajnal. Megyek dolgozni: én a sarkon túl álltam le parkolni, és amikor kilépek a kapun látom, hogy ott nagy fények vannak. Rendőrség, tűzoltóautó. Mondom megint mi a fasz?! Kiérek a sarokra és látom, hogy a rommá tört autómat több tűzoltó ráncigálja ki a parkoló melletti ékszerboltból!! Kérdem a rendőrt, hogy mi történt: hát egy kis picsa beleszállt az apucitól kapott Mazdájával pont az én Kadettomba, de úgy(mivel úgy ferdén kell ott parkolni a járdán, hogy az útról pont hátúlról jönnek a kocsik, majd ott kanyarodik el az út), hogy engem hátúlról telibe ütközött és betolt az ékszerbolt kirakatába, plusz még vagy 3 autó is könnyebben sérült. Gazdasági totálkár, biztosító fizet, decemberben pénzhez jutottunk(családi okok) és 2006 január 02-án megvettük az igazi családi autót: Opel Zafirát, 1.850.000-ért. Hihetlenül praktikus, könnyű vezetni, meg minden, de nem az én világom... Ezt a feleségem unszolására vettük meg, pedig én már addigra kinéztem egy turbós Vectrát... Ez van. Aki már házasodott az megérti, aki meg nem, az nem biztos! :) Ez négy évig volt nálunk, ami alatt ráköltöttem két Kadett GSI árát + eladáskor buktunk 1 millát. Eladni a válság miatt kellett, na meg mivel megszűnt a jó munkahelyem és lakástörlesztést meg mindenképp fizetni kell. Miután újra találtam munkát, ahol jelenleg is dolgozom, összeraktam tavaly decemberre egy kis pénzt és megvettem az eddigi legerősebb autómat. Természetesen 5ajtós, mert közben 3 gyerkőc van: Kadett GSi 16V! Nagyon szuper! Jól nézett ki, jó állapotban volt és 300-ért meg is vettem. Ezt is imádtam mint a Mantát, de az valahogy teljesen másképp feküdte az utat. Olyan volt mint egy gokart, ez pedig iszonyat erős volt. Az emberek többsége csak pislogott, mikor a nemtudomén mennyi milliós, 170LE autójukkal csak az autóm hátulját látták. Tudom, az enyém 150LE, de a tapasztaltabbak tudják, hogy a súly még többet számít :)



2011 06.02. Ezt az időpontot már többen ismerik, hiszen akkor már mindenki készült a talira. Többek között én már nagyon, de hát az olcsó húsnak híg a leve... mert ugyebár felraktam valami szar gumit hátulra, ami nem adta a megfelelő tapadást, így felborítottam a verdát és totálkár lett... amit végül Egykuty kiárulgatott.
Ez az én történetem az autókkal kapcsolatban. Nézegetem sűrűn az autókat és majd, ha lesz megint pénzem és találok megfelelőt(mondjuk,ha most lenne akkor Stefi Vectráját biztos megvenném!), akkor a történet tovább folytatódik! Ciao