Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjek bele, talán ott hogy a várva várt jogsi szerzés éve eljött 99-ben.
Álmaim netovábbja mindig is egy GSi E Kadett volt, egyszerűen csak tetszett, oda voltam érte. Akkoriban (kb 10-12 évesen mikor elkezdtem vágyakozni a jogsi után) első látásra szerelem volt, de számolva az éveket úgy voltam vele…áhh mire nekem bármiféle E Kadettem lehet, már a föld színén sem lesz. De nem így lett szerencsémre.
Eljött a várva várt 1999. Végre vezethettem. 1. álom beteljesedve.
2000 tájékán megörököltem Anyumtól a trabiját (természetesen 2T). Szerettem, tetszett, no és persze az is egy külön feeling. Aztán jött egy mindenki számára rémálom. Nagy fékezés előttem, tapasztalatból és rutinból, ismerve a trabicskám fékútját, betartva a köv. távot satuzva de éppen hogy megállva belém romboltak kb 70-80-al, beletolva az előttem lévőbe. Természetesen TK. De túléltem !! Aztám, mivel jócskán elkényelmesedtem, rá egy 3 hónapra bedühödtem, és vettem egy 4T trabit. Az már nem ugyan az volt, de hát 4 kerék, esőben nem ázik el az ember és van kormánya :) Ő is megkapott ennek ellenére minden jót amit illik megadni egy autónak. Teltek a hónapok…időnként nézegettem a hasznaltauto.hu-t, csorgattam a nyálam, de nem szántam el magam semmiféle cserére. Eljött egy szép nyári este, mikor is egy régi barát vitt egy kört az autójával. Elsőre szerelem volt, de csak a feeling, ugyanis Golf I. kabrió volt. Akkor elhatároztam, hogy egyszer, ha 100 éves hitelt is kell felvennem, akkor is lesz kabrióm. Majd elkezdtem csak úgy nézegetni szokásomhoz híven a hasznaltauto.hu-t, de csak informálódás céljából. Ekkor életem egyik legnagyobb szerencséjére elővillant a nagy Ő. Egyszerre két álmom (ill. másfél, mert nem GSi ? ) teljesült. Az áhitott E Kadett, ráadásul kabrió. Pár másodperc gondolkodás után, azt mondtam….Na most nem érdekel semmi…. Csak hát Szombathely nem éppen a szomszédban van (Pesti létemre), de sebaj, jött a várva várt hétvége…. Reggel 4 kor már a vonaton voltam, hogy láthassam álmaim. Féltem, hogy csak a képek szépek, és romos állapotban lesz, ami ugyan nem lenne baj, ha éppen tehetsége is van az embernek a felújításra. Mire leértem, eldöntöttem, olyan amilyen, elhozom. Persze egy két dolog kiderült menet közben, mint például no vizsga + ideiglenesen kivonva a forgalomból + zöldkártya nuku. Na köszi…. Addig, addig alkudoztam, mire megállapodtunk…. Rákövetkező hétvégére legyen meg rajta minden és viszem, és ezzel elváltunk. Én már lemondtam róla, mert kizárt ennyi mindent elintézni 1 hét alatt, de sikerült!!!! Már 3 napra rá el volt intézve minden. Na akkor jöttek az igazán nehéz napok... A várakozás, pedig csak 3 napról volt szó. De eljött a várva várt vasárnap ismét reggel 4 óra. De akkor már semmi sem érdekelt, gyalog is elmentem volna érte. Megérkeztem, elintéztük a formaságokat, és kész, végem volt. Beleültem. Örömömben azt sem tudtam merre induljak haza :))
Azóta minden nap egy élmény, amit csak az tud átérezni akinek Kadett-je van.

Hát Ő az én 89-es 1.6i ékszerem: