Mint a legtöbb klubtagnál, nekem is az előrehaladott, kóros Opel szeretetem egész gyerekkoromra vezethető vissza. Egész pontosan 1999-re, mikor is a család megvette első Opelját, egy 1.6-os Diesel E Kadettot. Mondjuk, már előtte is szerettem az Opeleket. Szép fehér fényezésével már messziről felhívta magára a figyelmet, és a dieseltől szokatlanul csendes járása is egyedi tulajdonsága volt.
Apám saját kezűleg tartotta, és tartja a mai napig is olyan szinten karban, hogy nem telne el hónap, hogy valaki ne akarná megvenni tőle. A kocsi meg is hálálja a törődést, soha egyszer sem hagyta cserben a családot egy útnál se, pedig volt köztük elég hosszú távú utazások is.
Szokatlanul alacsony fogyasztásával (4-5 liter) pedig arra az elhatározásra jutottunk, hogy élete végéig a család tagja marad. Ezért is következett be 2003-ban egy teljes körű generál, ami következtében kapott egy olyan gyönyörű festést, ami még a régi fényét is lekörözi.
Motorteréből, ahogy a mondás tartja, akár enni is lehetne belőle. Nekem személy szerint jobban tetszettek (már akkor is) az eggyel korábbi kiadású ún. D Kadettek. Mikor pedig az egyik rokonom jóvoltából be is került egy a rokonságba, egyszerűen beleszerettem. Mind külsőleg, mind belsőleg tökéletesen tükrözi a 80-as évek stílusát.
Aztán 2004 nyarán letettem a jogosítványt, és csodával határos módon pont akkor vált eladóvá az imént említett D. Mivel rokoni szinten ment, ezért hamar sikerült megegyeznünk, és rá egy hónappal már büszke Opel tulajdonos lehettem én is. Akkor még volt rajta jó pár javítani való, de ez akkor egyáltalán nem érdekelt. Persze volt szépítgetés, tuningolás ezerrel. Azonban a téli biztonságra nem sokat adtam, és egy februári havas estén ez okozta a vesztünket. Egy jeges parton lefelé megcsúszva, a part alján lévő villanyoszlop állított meg minket. Így most már elkerülhetetlen volt az eddig is szükséges generál.
A felújítás váratott magára egy fél évig, és csak aztán kezdtünk bele.
Rokonnal összefogva elkezdtük a karosszéria teljes körű kilakatolását az utolsó négyzetcentiméterig. Teljes alváz felújítás, új küszöbök, miegymás. Ekkor bevállaltunk pár egyedi, vagy inkább ritka megoldást is, ezt majd lentebb részletezem.
Ebben a korszakban a munkánkban az alaposság volt a jellemző. A motornak egyébként semmi baja nem volt, attól független, hogy már akkor is 24 éves volt, mégis úgy döntöttünk, hogy felújítjuk azt is. Mikor mindennel kész lettünk, és már csak festésre várt, a legnagyobb gondom a szín kiválasztása volt. Miután túl voltunk egy csomó kiadáson, ezért a relatívitásra, és főleg a pénztárcámra hallgatva maradt a már forgalmiban szerepelő szín, a zöld.
Aztán a festőnél kiválasztottam a nekem legjobban tetsző árnyalatot: Peugeot metál közép zöld.
Aztán mikor megláttam a kocsit kész állapotába, megnyugodtam, hogy nem is volt rossz ötlet ennél a színnél maradni. Hazavittük, és összeraktuk, majd irány a műszaki vizsga, és a zöldkártya. Persze mindkettő elsőre sikerült.
2006. júniusára lett kész, az elmúlt másfél év adata: közel 500ezer forint kiadás, és sok-sok-sok munka-idegeskedés, de megérte.
Innentől kezdve jöttek a gondok:
Az autó a tőle szokatlan módon rakoncátlankodott, a motor nem a megfelelően muzsikált, alkatrészek mondták be a csődöt. Az újjászületést követően következő egy évembe, még több munkámba, és nem kevés pénzbe került, mire megint elérte fénypontját, és kifogástalanul működik a mai napig is.
Természetesen garázsban van tartva, még a napfénytől is védve. Olajcsere mindig 8000km-nél. Végzettségemnél fogva mindent én csinálok rajta, esetleg segítséget kérek tőlem szakavatottabbaktól. Azóta már én is elértem azt a pontot, hogy jó páran akarták már megvenni tőlem. Egyszer sem gondolkodtam a válaszon: Nem eladó. És ez így is marad, mert igaz, hogy idén lett 27 éves (2008), de az első autóm, Opel, és az enyém.
És most pár adat a kocsiról:

- Ő egy 1981-es 5 ajtós D Kadett 1.3S motorral(101Nm;75LE) Solex 35pdsi karburátorral

- Karosszériáját nézve egy Berlina, Luxus és SR hybrid

- Lakatolás folyamán a jobb első sárvédőből eltüntetve az antennának kiképezett lyuk

- E Kadett GSi beömlőket kapott a motorháztetejébe

- Hátul eltüntetve a kipufogónak kivágott ív

- Díszléc körbe leszedve (bár ennek is története van)

- 14"-os 185/60as Pirelli gumik

- E Kadett lökhárító elől-hátul (ami jó pár klubtársam elégedetlenségét kiváltotta)

- Központizár; riasztó

- A Vectra 3küllős kormány

- GTE műszeregység (fordulatszámmérős; plusz egy tartalék)

- 5-ös váltó (F10)

- Berlina belsőkárpit (üvegig érő)

- Recaro első ülések

- Az ablakok körbefóliázva, lényegében a nyári meleg ellen (kivéve a hátsó szélvédő,mert az gyárilag barnított)

- Gyári tetőablak (szintén fóliázva)

- Ködlámpa elől-hátul (a hátsó csak télen van fenn)

- Elől hűtött tárcsafék

- Teljesen gyári kipufogórendszer (a hosszabb utak fényében)

- Vonóhorog

- Új tetőkárpit

- Pioneer Mp3-as lejátszó, az első ajtóba beszerelt 2db Cutting Edge 3 utas hangszóró, és a kalaptartóba betett 2db Boschmann 3utas hangszórók (bőven elég).

A jövőben lesznek még átalakító projektek, de már nem tervezek vele nagy dolgokat.
Hogy aztán mi lesz, az még a jövő rejtélye...