Kadettos vagyok.

2002. óta.

Ez nem véletlen. :D

1982-ben még Nyugat Németországban készült az a járgány, amiben nem találni felesleges műanyagot, Kína még nem volt beszállítója a GM-nek.

Nekem nem kell nagyon aggódnom az útszéli lerohadásoktól a D kadettel, ugyanis ha az ember nem fillérbaszó az autójával szemben és ‘ne adj isten 3 évente rákölt 50000 azaz ötenezer forintot akkor, egy igazán korrekt olcsón fenntartható járgánya lehet hosszú évekig.

Én persze kicsit többet költök rá, nem tagadom, de a garázsom rogyásig van pótalkatrészekből is ennek köszönhetően –jöhet bármi- meg tudom oldani.

Közel gyári, szép az állapot amit sikerült már eleddig is elérnem.

A második D kadettem ez, az első tévedés volt, egy vasoxiddá porladt valami purhabbal és egyéb alternatív módszerekkel karosszériázva.

Ha a Kadett van beinditva, élvezem minden kanyarját.

Van másik autóm is mióta bővült a családom, de ott a de. Az csak elvisz A-ból B-be gond nélkül, teszi a dolgát. Nincs ott dupla torok, diszkréten felbőgő motor, csak a leszabályzott fordulatszám.

Néha elgondolkodtam, érdemes-e 20 hónapig tartó felújitásba is belefogni, és mit szólnak a kadett klubtagok a végeredményhez, de nekem a legfontosabb hogy egy Jó autóban ülök, ami egy lassan teljesen elfeledett tipus lesz, amit csak egy szűk réteg tart életben.

Mert sokan úgy gondolkodnak: ez csak egy Opel.

Viszont lassan úgy utána fognak fordulni a ritkasága okán, mint egy állólámpás mergának, egy Volgának, de írhatnék sok nem túl öreg, csupán 30 éves típust.

A 30 év körüli autókat leírják már sajnos, de szükség van rá, higgyétek el.

A képek önmagukért beszélnek.

Köszönöm, hogy elolvastátok gondolataimat, üdvözlettel:

Atis