2000: A jogsi megszerzése után kb. egy évvel volt lehetősége az immár 3 tagúra csökkent családnak venni egy autót, egy bordó 1980-as 1,3S Kadett képében. Az autó tragikus állapotban volt, de Apa segitségének hála sokáig jól működött, konkrétan amig belénk nem jöttek hátulról és a biztosító nem vette TK-ra az autót. Igy erre műszaki vizsgát már nem kaptunk, és egy "pár" kör rallyzás után a kertben lebontottuk.
Volt egy kisiklásunk egy dízel Kadett irányában, de az nem volt meg sokáig. Itt értettem meg hogy egy autó üzemeltetéséhez pénz kell, anélkül nem megy!
2003 ősz: Több év után végre sikerült saját autót vennem egy jól sikerült nyár után, az autó jelenleg Cat klubtagunknál van. Pakson vettem a gyári zöld színű, jól karbantartott 1982-es 1,3S Kadettot egy építész mérnöktől. Ezt már sajátomnak tekintve kezeltem, akkoriban cél a gyorsulási versenyekre kijárás volt. Lett is a kocsin matrica, sportdob, neon, és az ilyen korban szokásos kiegészitők :) Sok kilométert tettünk meg együtt, vigyáztam rá, talán max ha 6-szor gyorsultam vele, de egy 1,6-os Astrát és egy 1,3-as E Kadettot igy is elvertünk. Első munkahelyemre is vele jártam.
Sajnos 2004 Szilveszter napján fokozatos motor állapot romlás és a többedszeri sikertelen hibakeresés után végül kikönyökölt a hajtókar a blokk oldalán.
Még sokáig volt számos, az autó felélesztésére tett kisérlet, de sajnos mindig sikertelenül...
2005 februárjában aztán egy közeli kereskedésben megvettem az ott lévő bordó 1991-es E Kadettot, elég lepusztult állapotban. Ezt a kocsit már szépitgettem, de a sorozatos problémák miatt év végén már másik autóra vágytam. December 28-án este épp az új kocsiért indulva a főúton közlekedve belementem egy balról szabálytalanul érkező autóba, és csúnyán rommá törtem az addigra már-már megútált autómat. "Ilyen jókor még soha nem történt velem ilyen rossz."
2005 december 29-én a karambol másnapján megvettem életem első injektoros autóját, egy '92-es Astra GSi-t, 115 lovas (C20NE) motorral szerelve. Az autó az előző tulaj előtt vandálok kezében lehetett, de Ő varázsolt vele, és üzembiztossá tette azt. Az autó a mai napig megvan, ezzel járok minden nap, már több mint 50000 km-t tettünk meg együtt. Sajnos szépségdíjat nem nyerne sehol, nincs túl szép állapotban a bódé.
2006 tavaszán egy véletlennek köszönhetően hozzájutottam egy szinte gyári állapotú piros Opel Kadett GTE-hez, aminek az adatait senkinek sem kell mondjam, mert csak egy féle motorral és csak egy évig gyártották ezt a típust.
Az autót 2007 nyarán kilakatoltattam és le is fényeztettem metálbordóra. Hibák még vannak a kocsin természetesen, ha lesz rá lehetőségem még tökéletesítgetem, de szerencsére túl sokat nem kell tennem az ügy érdekében hiszen gyári Opel :)
