Egy kis mese, hogy honnan a nagy Opel szeretet:

Első autónk egy piros Lada ezerkettes volt. "Ebben nőttem fel"  84től 94ig megvolt, 90ben kapott egy full motorgenerált, utána nagyon jól ment, odáig meg vissza voltam tőle. Fater is szerette, nem is akartunk megválni tőle de aztán úgy hozta a sors, hogy eladjuk, mert bizonyos okból "állótankos" autó kellett. Egy vasárnap úgy érkeztem haza vidéki nagyszüleimtől, hogy bizony eladták, még sírtam is picit, 12éves voltam akkor.

Következő nap iskolából hazafelé, már messziről láttam a ház előtt egy zöld autót, közelebb érvén láttam, hogy Fater a szomszéddal dumál, közbe észrevesz engem, jön és mondja, hogy ezt vettük.... felismertem, hogy egy Opel Ascona, valamennyit tudtam már a kocsikról, de ezt a típust nem ismertem egyáltalán, kevés volt belőle akkor nálunk. (és most is). Mondja az Öreg, hogy 1,9-es, jól megy ám. Alánéztem, a hátsó difiből megállapítottam, hátsókerekes.

A csúcspont az volt, amikor vitt egy kört..... A Zsiga a társaihoz képest jól ment, de ez teljesen más kategória volt, kettőbe is úgy forgatta a kereket ahogy Fater akarta és háromba is úgy gyorsult amit én előtte nem nagyon tapasztaltam. Jó erőbe volt az 1.9S, Inat duplatorkú karbi, 90ló. Teljesen beleszerettem. Már nem is voltam szomorú az előző nap eladott kis Lada miatt. Az Öregem szeretett vele hajtani, aláztunk szinte mindenkit akkoriban. Sajnos egy kép sincs az autóról, de valami ilyesmi színe volt, csak kétajtós és műanyaglökösös, a belseje pont ilyen, bézs, luxus felszereltségű volt, csak a gyári helyett egy nemgyári de szép sportkormányt kellett tekergetni. Aztán annak a bizonyos dolognak vége lett ami miatt megvettük, szüleim hamarosan kitalálták (főleg Muterom), hogy nem jó ez nekünk, sokat fogyaszt, no meg 2ajtós, úgy kell bemászni hátra. 

Kivülről szép volt, volt fénye, sehol nem rohadt. Beleültem, a vezetőülésbe, elfogott egy érzés, amit leírni nem lehet, rohadtul kényelmes volt, minden kézre ált, sportkormány, váltókar is tetszett. Előtte rengeteget dekkoltam a Zsigában, hallgattam a zenét és azt játszottam, hogy én vezetek (tekergettem a kormányt, váltogattam, nyomkodtam a pedálokat). Az Ascona belseje teljesen más volt, sokkal jobb, szebb, kényelmesebb, nagyon tetszett.

Ki is választották a remek tipust, amiből meg is vettünk egy mégremekebb példányt, egy fehér, ötajtós, 1.3as szívó D fiat unót. több kommentet nem kivánok írni ehhez, annyi bajunk volt ezzel a szupi szerkezettel, mint az Asconával 100év alatt lett volna. A zöld Asci-nak egyszer egyik dugója picit felkenődött a hengerfalra, a remek "jugó exportra" szánt benzinnek nevezett löttytől, de egy lelkiismeretes szerelősrác megcsinálta, hónolta, és kapott egy új dugót, a javítás után visszanyerte eredeti erejét. Ezen kívül semmi komoly baja nem volt, remekül ment. Aztán hosszas hirdetgetés után jött egy copfos köcsög és elvitte nevetséges 100ezer forintért. Ez 96'-ban volt. Ha most visszamehetnék, akkor valahogy rábeszélném a szüleimet, hogy tegyük el vmi falusi fészerbe arra a 3évre amíg jogsit szerzek, ha más nem akko mekdonácban vagy valahol legályáznám 14évesen azt a 100ropit, de sajnos nincs így. Néha most is eszembe jut... milyen jó lenne az nekem, szép volt, nem rohadt, nagyon jól ment, mostanában jónéhány ilyen autót néztem már (abból a kevésből ami van még nálunk) de mind nagyon szét van rohadva, gondolom szegény kis Zöld is erre a sorsra jutott, pedig én hogy vigyáztam volna rá.

És akkor a Kadett:

Szegény kis uno 2szer is totálkáros lett, egyszer egy golf hátulról ment bele, ezt még megcsinálták Fateromék, aztán egy e30as bömbi nézte el a sávját és szemből belement a bal elejébe, Ez már nem lett kijavítva, (eléggé) törötten is adtak érte vmi lúzerek 150et asszem. (na meg a biztosító 2szer is fizetett). Ez után megpróbálkozott az Öregem egy kombi zsigával, csak éppen 2hónap alatt  kirohadt a küszöb meg az egész alja de legalább a motor is szar volt.

Belegondoltak, hogy messze az Ascona volt a legjobb autónk, úgyhogy vmi hasonló kellene, de legyen hátul is ajtaja, ne egyen nagyon sokat és a biztosítás se legyen sok. Így Kadettokat kezdtek el nézegetni. Akkoriban (98') 250körül mentek az 1.2-1.3as D Kadettok, így szinte egyből lecsaptak 205ért egy piros 5ajtós 1.3S Berlinára. Friss műszaki, szép fény, erős, nem füstölő motor, hirtelen ránézésre nem rohadó kaszni, szép fekete plüs belső ez kell nekünk mondták. Az autón két hiba volt ami egyből észrevehető: szar gumik és szar gátlók, ezen kívül ok. Örültünk is neki aztán persze pár napon belül jöttek a hibák:  csöpögött a hűtő, kellett új akksi és sajnos a vizet is ette és habosodott az olaj, egy hengerfej csere is lett (gátrepedéses volt). Ezután még kapott új gumikat és viszonylag megbízhatóan használtuk, jól ment, keveset evett, élveztük a külső méreteihez képest zseniális belső helykínálatot. 99'-ben jogsit szereztem, így ettől kezdve már én is hajtottam, nagyon élveztem a kis pörgős 1.3ast, annak ellenére hogy a rossz gátlók miatt hintázott mint egy régi amcsivas. Mivel az Öregem evvel járt munkába, én is szerettem volna autót. Vettem először egy trabit de azt gyorsan el is adtam (nagyon szar volt) aztán egy 105ös skodát, ami 45ér zseniális vételnek bizonyult, szinte soha semmi baja nem volt (kivéve hogy úgy gyorsult mint a szabadságszobor). Persze vettem én volna Opelt, de akkor még a legócskábbak is bőven 100 fölött voltak, 17évesen csak a Skodrira futotta (na meg ugye az átírás). Visszatérve a Kadetthoz, hamarosan előjött egy komoly hiba, amiről láttuk, hogy nem ússzuk meg olcsón: kiderült hogy az autót eladás előtt csak kigitteték és lefestették, de ezek alatt bizony rohad rendesen.Műszakija 2000 májusában járt le, gondoltam majd előtte egyik kasznis ismerősöm megcsinálgatja. A felújítás előtt megegyeztem az Öregemmel, hogy neki elég a Skoda, ha a Kadett kész lesz akkor az csak az enyém lesz. A felújítás előtti állapotról nincs képem, de hasonló piros színe volt, semmi komoly látható különbség nem volt.

A felújítás:

Elvittem a gépet a kasznis pajtásokhoz, megnézték pár perc erejéig, nem találták vészesnek, mondtak egy árat, én meg azt nem találtam vészesnek. Aztán otthon én kipakoltam a belét, csak a technika meg egy vezetőülés maradt, így vittem el. Ott nekiállván a srácok megváltoztatták véleményüket, mégiscsak vészes, de csodával határos módon, pont az utcájukban volt egy üres kaszni, amit egy srác fel akart építeni, de sajnálatos módon elhunyt és az apja így eladja a bódét. Megnéztük, a két küszöb és a hátsó ív volt picit szeplős, ezen kívül rozsdamentes. 10et kért érte, azonnal ki is fizettem és vittük is az utca aljában lakó kasznisomékhoz. Ekkora mákot (persze az elhunyt srácot és az apját sajnálom, de legalább a kaszni jó sorsra jutott).

A régi bódéról készítettem a szétszedés után pár analóg képet, alja, az nem sok volt.

Közben az "új" kaszni megkapta az új íveket, küszöböket, az ajtók alja is nagyon szépen meg lett csinálva. Újak lettek a fékek, gátlók, alá lett téve a futómű és ment a fényezőhöz. Akkoriban vidéken közepes árnak számító 60ért meszelték le kívül-belül, de nagyon jól sikerült, jó anyaggal, ugyhogy nem sajnáltam rá pénzt. A kasznis pajtásomékkal visszatettük a motort, váltót, meg az üvegeket, aztán többit egyedül csináltam otthon. A teljes felújítás május végétől aug végéig tartott, teljes költsége 250 körül volt. A költségek javát szüleim fizették, kb ez volt az érettségi ajándékom. Az autó gyönyörűen csillogott, mindenki dicsérte, pedig semmi "csicsa" nem volt rajta, gyári futómű, gyári lemezfelnik, gyári lámpák, egyszerűen látszódott rajta, hogy nagyon egyben van, majdnem mintha most jött volna ki a gyárból.

felújítás után:

a motorcsere pillanatai:

Aztán hamarosan jött néhány kisebb-nagyobb alakítás az autón, kapott egy sportosabb kipufogódobot, E-Kadett tükröket, SR-műszercsoportot, GTE kormányt, majd a legnagyobb falat: az 1.3as helyett egy "kicsit" erősebb, 115lovas 1.8E moci egy GTE-ből, persze komplett futóművel és fékrendszerrel.   Beszereztem egy ültetőszettet is, ami az esztétika és a stabilitás terén is sokat segít, sikerült szert tennem egy garnitúra gyári ATS márkájú  "SR" alufelnikre, Raccétól kaptam piros hátsólámpicsokat, és Németországból rendeltem fehér első indexeket. Így az autó meglehetősen tetszetős, de mégis gyáriközeli állapotban van, eddig még semmibe sem kötöttek bele a kedves serif bácsik.......... Sajnos a kasznifelújítás óta eltelt 7év óta az autó esőben, hóban sárban is a szabadban volt, ugyhogy jónéhány helyen ismét rozsdásodni kezdett, hamarosan elkerülhetetlen lesz egy ismételt felújítás...

A mostani állapot: