A GT-t 1975-ben mutatták be és egyedi sárga-fekete fényezéssel lehetett rendelni. Az autó hajtóműve a Mantából is ismert 105 lóerős 1.9 literes injektoros benzinmotor volt, melynek segítségével 180 km/h-s végsebességre volt képes és 10,2 mp alatt gyorsult 100-ra álló helyzetből
Minden króm alkatrészt – kivéve az ajtózárakat, kilincseket – matt feketére festettek. Extraként egy ZF ötsebességes váltó is rendelhető volt, mely jobban illett a motorhoz és az autó jellemzőihez. Egy sperr diffi* és Recaro sportülések is az extrákhoz tartoztak, mely utóbbinak oldaltartása jól jött a sportos kanyarvételhez.
Az autósportban a GT-nek a sikeres Ascona 1.9 SR utódává kellett válnia, és egyben a Ford Escort RS és a Volkswagen Golf GTI konkurrensévé is. Meg is felelt ennek a célnak - ki ne ismerné Walter Röhrl dicsőségét? Összességében 8.660 db GT-t gyártottak, jóllehet legtöbbjük összetört a versenyek folyamán, ezért maradt olyan kevés GT.
1977-ben a GT új verziója született meg, a GT2. Ezt a modellt már nem lehetett sárga-fekete fényezéssel rendelni, az új színkombináció sárga-fehér volt. Ebbe a modellbe 115 lóerős 2 literes injektoros motort szereltek. A végsebesség 189 km/h volt, gyorsulása 0-ról 100 km/h-ra 9,8 másodperc. Ebben a modellben már gyárilag 5 sebességes ZF váltó volt.
Az eredeti szándék szerint 1.000 db GT2-t akartak építeni, de a jó eladási adatok miatt az Opel további 500 db gyártása mellett döntött, melyet 1978 július-augusztus között össze is szereltek, mindet sárga-fehér fényezéssel, de végül összesen 2.234 db GT2-t gyártottak 1977 és kora 1979 között. Az utolsó 734 modellt más színekben is lehetett rendelni. Így az összesen gyártott GT-k száma 10.894 lett, amely az 1.701.000 C Kadett 0,6%-át tette ki.